METALWORLD...

... avagy minden ami fém.

A blogról...

... csak annyit, hogy metál híreket, képeket, videókat és egyebeket megosztani azokkal, akiket ez érdekel. Nincs különösebb célom a bloggal, kedvtelésből csinálom.

Címkefelhő

Children Of Bodom - Northpole Throwdown

Relentless Reckless Forever infók

A Children Of Bodom hetedik teljes hosszúságú stúdió albuma a Spinefarm Records/Universal Music gondozásában jelent meg. A stúdiózást még tavaly augusztus 18-án kezdték a finnországi Petrax Studios-ban. A producer Matt Hyde (Slayer - God Hates Us All, Monster Magnet - Powertrip, God Says No) volt. Az album az alábbi dátumokon jelent meg:
- máricus 2: Japán
- máricus 4: Németország, Írország, Ausztria, Svájc, Lengyelország, Norvégia
- március 7: Egyesült Királyság, Új Zéland, Svédország, Magyarország, Franciaország, Ázsia (kivéve Japán)
- március 8: USA, Kanada, Spanyolország
- március 9: Finnország
- március 11: Ausztrália 
Alexi szerint a CoB legjobb albumát készítették el, bár mást nem is mondhatott volna. Nagyon keményen dolgoztak az albumon, volt hogy 6 hétig alig pihentek és aludtak. Matt Hyde is folyton piszkálta őket, de megérte. 
Az album számlistája:

1 Not My Funeral 4:55
2 Shovel Knockout 4:03
3 Roundtrip To Hell And Back 3:48
4 Pussyfoot Miss Suicide 4:10
5 Relentless Reckless Forever 4:42
6 Ungly 4:13
7 Cry Of The Nihilist 3:31
8 Was It Worth It? 4:06
9 Northpole Throwdown 2:55
Super Deluxe Edition bónusz számok
10 Party All The Time (Eddie Murphy) 3:00
Japán kiadás bónusz számok
10 Party All The Time 3:00
11 Angels Don't Kill (Bloodstock élő) 5:43
12 Every Time I Die (Bloodstock élő) 5:11
iTunes US bónusz számok
10 Angels Don't Kill (Bloodstock élő) 5:43
11 Every Time I Die (Bloodstock élő) 5:11

Az eredeti kiadás hossza: 36:19
Stílusát nem erőltetném, sok stílusból tevődik össze. De ha erőltetném, akkor göteborgi death metal.

Alexi a Was It Wort It?-ról:
"A Was It Wort It? egy party-szám, nem a tipikus Bodom hangzás, de ez az egyik kedvencem és súlyos mint a pokol."
Alexi a Pussyfoot Miss Suicide-ról:
"Elegem van a hülye csitrikből, akik figyelmeztetni próblnak mindenkit, hogy "Oh, kibaszottul szomorú vagyok és fel fogom vágni az ereimet egy sajtreszelővel." Ez kibaszottul unalmas. "Csak csináljad, úgysem fogod megcsinálni, tök mindegy." Elég durva, de ez csak kibaszott fekete humor."

A Was It Worth It?-ból klipp is készült. A dal Január 13-tól elérhető, az Ugly pedig február 4-től.

Az albumot készítették:
- Alexi Laiho (gitár, ének)
- Roope Latvala (gitár, háttérvokál)
- Henkka Seppälä (basszusgitár, háttérvokál)
- Janne Wirman (billentyűs, szintetizátor)
- Jaska Raatikainen (dob)
- Matt Hyde (producer)

Children Of Bodom - Was It Worth It?

Children Of Bodom - Relentless Reckless Forever kritika

Children Of Bodom

Igen ez már a hetedik. Először is a borító: a kaszás még mindig megvan, de tetszik, hogy már nem ilyen rajzos a hatása, hanem sokkal élethűbb. De ennyit a borítóról. Kukkantsuk meg a korong tartalmát is. Ami először megcsapta a fülem, az a még több thrash. Bár ez lehet, hogy azért, mert a két elég thrash-es számot előre pakolták. Név szerint: Not My Funeral és Shovel Knockout. Bár a thrash vonal eddig is jellemző volt a bandára. A Shovel Knockout-ban pedig a 0:41-nél lévő igen nagy torokmetszett ordításnak pedig külön örülök, nagyon feldobta az egész számot már az elején. De menjünk tovább. Jön a Roundtrip To Hell And Back. Középtempós, jól felépített szám. Jól is áll nekik, hiszen Bodomék egyik erőssége (a sok közül) ez a középtempó. Illett is, hogy bent legyen az első 3 szám között. Aztán jön a kicsit fura című Pussyfoot Miss Suicide. Az elején elég heavy metal-os riffjével hódít, igazából jó dal, különösebben azonban nem foglalkoztat. De jön a címadó dal! Ám szerintem ez is „csak” egy átlagosan jó dal lett. Engem viszont erősen emlékeztet az előző album Smile Pretty For The Devil-jére. Ezután jön az Ugly című szám, aminek az eleje szintén elég thrash-es és elég erős. A dal már előzőleg is meghallgatható volt a banda hivatalos Facebook oldalán. Jön a Cry Of The Nihilist, ami szintén egy elég erős szám. Most azonban itt van amire végig vártunk! A Was It Worth It? című dal. Engem már a kezdése magával ragadott, de nem volt nagy a meglepetés ereje, ugyanis előzőleg a Youtube-n már szétjárattam a számot. Nem is csoda, hogy egyből ennek a dalnak készítettek klipet. Egyértelműen az album egyik legerősebb dala. Egyedül ami nem tetszik, az Alexi torzított hangja. Sokkal jobban szeretem, ha mindenféle effekt nélkül szabadjára engedi orbitális hangját. Ettől eltekintve semmi rosszat nem mondhatok a dalról. A szóló is csillagos ötös nálam. Persze ez is Janne Wirman és Alexi közös munkája volt. De sajnos vége a dalnak, azonban nem kell elkeseredni, itt van a szélvész gyors Northpole Throwdown, ami szerintem az előző album Roadkill Morning-ját hívatott felidézni, hogy ismét egy erőteljes lezárást adjanak egy újabb ütős CoB-albumnak. A számok egy része számomra egyértelműen a Slayer-t juttatta eszembe, már csak az utolsó szám utolsó soraira gondolva is: We show no mercy! (Gyengébbek kedvéért Show No Mercy a címe az első Slayer albumnak.) Ezen kívül még sok más zenekar hatását véltem felfedezni, de ez kicsit sem baj, sőt, jól áll nekik és nem is titkolják. A hangzásról pedig annyit, hogy kitűnő, profi munka, gratulálok Matt Hyde producernek.(A Slayer God Hate Us All albumának is ő volt a producere.) Valamit külön megdicsérem Jaska Raatikainen dobost, az eddiginél is jobban túltett magán, de persze a többiek is dicséretet érdemelnek.

Children Of Bodom így kell ezt!

Relentless Reckless Forever

(Ezt a kritikát az album első hallgatása után írtam, elképzelhető, hogy később még változik a véleményem pár dolgok illetően!)

Egy kis statisztika...

Itt láthatjátok a látogatók számát egészen június 28-ától (amikor a blog létrejött) egészen a mai napig, március 10-ig. Amikor már nem postoltam, még akkor is meglepően "sokan" látogatták a blogot.

Visszatérés

Üdvözlök minden új és régi látogatót!
A legutolsó postom még tavaly szeptember 13-án volt. Sok időt kihagytam, de most itt vagyok. Egyrészt azért döntöttem így, hogy folytatom, mivel pár napja jelent meg a Children Of Bodom új albuma, ami mindig nagy ünnep. És nem hagyhattam ki egy kritika írását hozzá. Másrészt pedig hiányzott ez a kis blog. Így hát újra itt vagyok és ahogy elárultam, a közeljövőben Children Of Bodom cuccok uralják majd a postokat...